A VIRASZTÓ.

A lányka, kis kezére

Hajtván le bús fejét:

Homályos mécsvilágnál,

Virasztá éjjelét.

Hogy csöndesülni tudjon

Fájdalma, nem hivé:

S arcán a szép tavaszból

Mi sem maradt övé.

Fölnéz bágyadt szemével

És összeborzadoz:

Arc néz felé, hasonló

A sír lakóihoz.

Szegényt mig úgy gyötörte

Kis szíve bánata:

Felejtett tűkörébe

Tévedt pillanata.