A Virtus betse

Vóltak szerentsés napjaim, hol szelíd

Öröm követte nyomdokimat, s tele

Nagy érezéssel fogtam-által

Gondolatimmal egész világot.

A hűs pataknak bús zuhanásai,

A lágy fuvalmok lengedezései

Éjféli tsendben, a susogló

Ágak, az illatos hant virági:

El-fogtak hajdan, s nem magyarázható

Örömbe süllyedt szívem, el-oszlaták

Keservimet, ki-sírtam a bút

Édes özönbe merűlt szemekkel -

Tí bóldog órák! - hasztalan esdeklem

Utánnok; a bús víz-özön évei

Köztt semmiségbe tértt időknek

Fejthetetlen zavarába dőltek -

O Virtus! a Te nyomdokidon lehet

Tsak jutni bóldogságra; Te nem-kevertt

Vígságra hívtad tisztelődet,

S nem-keresett örömekre vontad.