A völgy felett

Itt holdarany,

Itt holdezüst

Leng mindenütt

Mint könnyű füst,

S a fákat glóriázza.

Oly rezzenéstelen a némaság,

Amint a titkok titkát magyarázza.

Oly mély a völgy.

A völgybe lenn

Valahol messze tombol a patak,

Útját a kőbe dübörögve vágja.

Ide fel

Nem hat el

Hangjából csak egy árva, kósza nesz:

Vezeklő lélek ima-mormolása.

Lelkemben minden összeolvad:

Minden, mi volt, mi van, s mi lesz.

Oly altató, oly zsongító,

Oly békéltető ez a messzi nesz.

Oly jó így állani a völgy felett,

S hallgatni bölcsen és betelten

A mélységben kavargó életet.