A vonat ablakára

Nyers zöldje tavalyi tavasznak,

Mit vonat szürke füstje árnyaz,

Kései fénye téli napnak,

- Ó nem, nem a régi sugár az, -

Mért borítod be lelkemet?

Kattog a vonat lassan, lassan,

Letűnnek kedves, régi tájak,

Nincs zug, hol lelkem zokoghasson,

Ezek a tájak ó be fájnak;

Eljön-e még - emléketek?