A vörös sipkás

A régiekből ide hozzám,

Kik élve együtt harcolunk.

Miért alunnók át az éjt,

Ha nem virad több hajnalunk?

Ma még igyunk! jó bort ide!

Éltessük a magyar hazát,

Hadd mondja holnap a világ:

Voltak - hős volt mindegyike!

Jer, hadi zászlónk bokrétája,

Ölembe jer, szép hadleány!

Mindössze sem sokan vagyunk,

Hadd járja csók a bor után.

Pár óra még, s e hült ajak

Hazám földjét csókolja meg.

Kiáltsatok majd többiek

Helyettünk: éljen a haza!

Mit ér az, amit eddig éltem?

Mi hozzá e pár pillanat?

Halhatnék csak még egyszer így,

Elhagynám mennyországomat!

Élet, kibékülök veled,

Kibékülök halálomért;

Áldlak, hazám, e szavadért:

Volt - nagyobb hőst nem szülhetek.

Virad: föl! föl! Mi haszna várnók

A fejlődő nap sugarát;

A csatatér hozandja meg

Hazánk éjének hajnalát.

És napja lesz vérünk tava,

Sugári összes sebeink;

Hadd mondják el testvéreink:

Ők voltak és él a haza!