Ablaknégyszög

Az ablaknégyszögön zöld falomb hajlik át;

alatta léckapú és keskeny kerti ut,

amely egy idegen telek szivébe fut

a felső sarkig, és elveszti ott magát

szemünkből: ennyi csak szobánkból a világ.

Látjuk a gyér gyepet, néhány levél laput

az út szegélyein, s nem tudjuk, hova jut

az út, ha megpihen, könnyű szolgálatát

megtéve? és kié e kert, hol sohse jár

senki, csupán a szél kaput ha néha tár -

nézd, most a nyílt kapun belép egy kis madár!

Csak lép, és nem repül! nem rezzen szárnya sem!

Ez a madár a vágy, halk vágyunk, kedvesem:

megúnta itt magát és átmegy csöndesen.