Ablaktalan ház

Ez az ablaktalan ház!

Jövendő ház! álomház!

Építik Ámerikában.

Húsz emelet! Harminc emelet!

Háztömb, házváros, ház-sziget!

S nem süt be soha a nap.

De egyforma, bölcs, bőved, kellemes fényt

szükség szerint és enyhén szűrve kap.

S újrendszerű fényforrások öntik

- pótolni az élő napot, a kintit -

a violántúli sugarakat.

Száz és száz előnye van!

Soh’sincs benne léghuzam.

Építkezésnek is olcsó.

Puritán, nagy síku falormok

zárják ki a nedvet és kormot.

Ott künn az utca egyre halálosabb.

De bent alpesi lég a folyosókon

s tengeri pára, s mesterséges ózon

s hőt és hüvöst fokszámra mér a csap.

S minek is az utca már?

Egy ilyen tömb egész vár.

Megeszi a ház az utcát.

Liftek, lépcsők, alagsor.

És tömb a tömbbel összeforr,

ki se kell menni az ég alá.

A paraszt gyúrja ott künn még a földet

kenyérré - de mint megnőtt gyerek

anyja emlejéről leválik,

mi se csüggünk már az emlőn sokáig,

s vegykonyha táplál a rög helyett.

Fütyülünk a Földre, mint az Égre.

Földalatti vasutak

házból-házba siklanak:

ki se kell menni a házból.

Csillagot csak csöveken

fogunk nézni üvegen,

vakondokai az Űrnek.

Az egész Föld egy nagy ház lesz.

Ez az ablaktalan ház! óriás ház! csukott ház!

Csukott kocsi - mindegy a pálya.

S visz, mint betonpáncélos léghajó

s kormányozhatatlan Földgolyó

céltalan aeroplánja.