Ábrányi Emilnek

Horatius is Cézárról dalolt,

Művészi hévvel, hittel, lelkesedve,

De Cézár akkor népe sarja volt,

Népével egy volt óhajtása, kedve!

- Nem Róma ez! Cézár dícséretére

A vértanúkról mond itt dalt a bárd,

Horatius, ha már kevés az óda,

Philippinél hal, áldva a hazát!

Ó nagyszerű kép Róma hősisége,

Egész világ lábánál haldokol,

De nékem szebb vagy, vértelen szabadság,

Mely nagy szívekben, ott uralkodol!

Bitor hódítás nem tapadt reánk még,

Csak egyet kért e nép: az igazát!

A haladás lengette lobogónkat;

Világot védtünk: védve e hazát!

A haldokló Cézárok ünnepén

A lángoló költőnek gratulálok,

Eszmék után szomjúzó nép szivén

A költők lesznek mostan a királyok!

Remegő cárok a népnek rikoltják

Az „Ave Caesar” búskomor dalát,

A fenséges nép visszavívja végre

A Cézároktól bitorolt hazát!