ACÉLGÖMB FÖL, FÖL! EMELKEDJ!

Acélgömbbe tömíttetett egyedülvalóság,

Lassan, csillogva, kéményem ormáról - emelkedj!

A magos virág szirmaiból véled száll föl Isten elvesztett koponyája,

Fönnsíkok fagyott zuhatagja zokogva indul néked -

Ki gurul most végig rajta roppant hurjait zengetően?

Acélgömbbe tömíttetett egyedülvalóság,

Körben térdeplő elefántok irányozott ormányai fölött: emelkedj!

Minden szépen füttyentő vonat beleragadt az alagutakba,

Vén gőzök buggyannak a kátrányfolyam buktató medrén -

Dühödt ebek terelik ott a bús hullák keserű nyáját.

Ki az esőt sötét barlang odvából vigyázza,

Kedves annak az árva ég vakságot dobó dördülése -

Minden villám feléd cikáz és benned hal meg -

Acélgömbbe tömíttetett egyedülvalóság,

Emelkedj!