Achillestől a Hector testét kérő Priamus

Achilles! ki Isten vagy sok érdemedbe

Hogy él még vén Atyád, ó jusson eszedbe

Ki mint szinte én is meg élvén napjait

A sírnak készíti el bádjadt tagjait.

De bóldogabb mint én, mert él Achillesse

Van, ki hólt örömét mivel éleszgesse,

S hervadó szívének ez eggy gondolatja

Hogy még kedves fiát élvén meg láthatja

Önt eggy olly enyhítő balsamot sebére

Hogy meg elégedve néz temetőjére.

De én szegény! magam ó kivel bíztassam?

Hol találok gyámolt mellyen meg nyughassam?

Én, a kinek ötven magzatjai között

Kikkel bánatomra az ég gyümőlcsözött

Csak eggy is előttem nem maradt életbe

Miólta Görögök jöttek e szigetbe.

Az én Hektorom is az én szerelmesem

Kinek hideg testét most nálad keresem,

Midőn nagy lélekkel el szánná életét,

Be tőltvén a fátum örök végezetét,

Győzedelmeskedő néped közepette

Szerencsétlen lelkét Styxnek eresztette.

Ha most sorvadt testem erőltetésével

Száraz térdeimnek lassú lépésével

Ki jöttem, s borúlok ő érte székedhez

Hívén hogy irgalmad hívségemnek kedvez

Ó kérlek engedd meg szent indúlatomnak

Hogy temethessem el testét Hectoromnak.

Kérlek élemedett Atyád ősz fejére

Az igaz Jupiter s Márs tiszteletére!

Az én szerencsémnek meg gondolására

Melly azonkivűl is meg öl nem sokára!

Ó ne vond meg tőlem e hideg tetemet

Achilles! ó szánd meg szent szeretetemet!

Bóldogtalan öreg! Istenek lássátok

Ím Priamus kit olly szépen meg áldátok

A főldre borúlva csókolja a fegyvert

Melly ötven fiait szeme előtt le vert.