Achilleusz pajzsa

A sánta művész, a fájó szerelmes

Bús pörölyével verte a vasat.

Pajzsot kovácsolt ádáz győzelemhez.

(És vert a szíve és majd megszakadt.)

Vert ékes művet éktelen csatához,

Vad ostromot, hol tombol száz halál,

Száz férfit is, ki vért özönnel áldoz.

(Ó Aphrodite, tarlott már a nyár.)

Vert rohamot, hol a dagadt Skamander

Bősz bíborárral omló partokat ver

S az égre bőg a népverő csata.

S lankadtan, félőn, álmodozva, lágyan,

Egy búsuló juhászt is, nyárfaárnyban,

Ki békés, fáradt, árva, mint maga.