Add a kezed...

By Sándor Reményik

Add a kezed, így szépen, csöndesen,

Nyugodtan add.

Síma, ragyogó tükör a szívünk,

Nem vet hullámokat.

Add a kezed, ilyen jó hűvösen.

A csóknak édes mérge

Megmérgezné a nyugodalmunkat,

Ha hozzánk érne.

Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe’,

Innen hova hághatna még a láb?

E csönd, e béke: ez itten a csúcs -

És nincs tovább.

Add a kezed; lenn lakodalmas nép,

Mirtusz menyasszonyfőn;

A mirtuszt édes, irigyled-e még

Itt, e kopár tetőn?

Add a kezed, itt fenn, hol semmi sincs,

S a zuzmó tengve él,

A lelkünket a nagy csend összehajtja,

Mint két ágat a szél.

Add a kezed, látod lemegy a nap;

A nappal szembe

Nézzünk így, győzelmesen, szomorún,

Kezed kezembe.

Add a kezed, egy percig tart csupán

Ez az igézet -

Ó de ez mélyebb, mint a szerelem,

S több, mint az élet!