ADJ MÁR CSENDESSÉGET

Adj már csendességet, lelki békességet,

mennybéli Úr!

Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,

kit sok kín fúr!

Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár

mentségére,

Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd

vesztségére!

Nem kicsiny munkával, fiad halálával

váltottál meg,

Kinek érdeméért most is szükségemet

teljesíts meg!

Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága

feljebb való,

Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen

s romlást valló.

Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást

ereszthet-é?

Éngem, te szolgádat, mint régen sokakat,

ébreszthet-é?

Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem

igéd szerint,

Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen

hitem szerint,

Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak

áldott zárját,

Add meg életemnek, nyomorult fejemnek

letört szárnyát;

Repülvén áldjalak, élvén imádjalak

vétek nélkül,

Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván,

bú s kín nélkül!