ADJÁTOK VISSZA...

Adjátok vissza első indulásom

a faluból a nagy gőzmasinán!

Mikor apám komor szemöldökével

végiglegyintett reszkető fián!

Adjátok vissza azt a drága képet,

a vonatablak rengő üvegén;

s az égig szálló sok szent fogadalmat,

mit esküvéssel fogadtam meg én.

S a kis bársonynadrágot, azt is kérem,

adjátok vissza, apám vette még.

S a kis órát a vékony ezüstlánccal;

s szemem kiváncsi, friss tekintetét!

S adjátok vissza nékem az anyámat,

mert hisz enyém volt lelke bársonya.

Kanizsán fekszik összekulcsolt kézzel,

mely nem simítja arcom már soha.

Adjátok vissza első irka-firkám

s az ablakon beszálló szél szagát.

S a lámpafényt a tintafoltos irkán,

a nyári álmok édes angyalát.

A földet, melyben kivirul a bimbó,

s a sziklát, hol a forrás fölbugyog...

Vagy mutassátok meg nékem az ágyat,

melyen holttestem majd feküdni fog.