Ady Endre köszöntése

A novemberi köd és gyász felett

Ma dúsan és derűsen megjelent.

Ragyog a híre és a homloka,

Ily fiatal még nem volt ő soha.

Jött, mint akit ezer év óta vár

Álmodva és vágyódva ez a táj.

Ezer hajlék int biztatón neki:

Ifjú hívek ujjongó szívei.

És jöttire a nagyerdő dalol

És a nagytemplom vén harangja szól.

Bocskai némán süveget emel,

Száz prédikátor lelke énekel.

S szeretne a keblére omlani

A bánatos előd, Csokonai.

A kollégiomban az ó falak

Igéitől vígan visszhangzanak.

S ő megy dalosan és virágosan,

Mint a tavasz, a téren átsuhan.

S a maradandóságnak városán

Úrrá lesz egy varázsos látomány:

Valaki elment, mint szegény cigány

S megérkezett, mint fönség és király,

Kit nem detronizálhat, nem, soha,

Az eljövendő századok sora,

Ki a halottak élén győztesen

Uralkodik a tűnő életen,

Remény borát és vigasz kenyerét

Minden magyarnak osztja szerteszét.

Mint az ítélet s mint a diadal:

Megjött Ady, az új és a magyar!