Ady-mécses

A sírod körül gubbasztunk sötéten,

Virrasztunk a vak éjben s hallgatunk,

Kísértenek az új és régi rémek

És némaságunk legméltóbb dalunk.

Csak verseid suttogjuk néha fájva,

Hogy érezzük, volt egyszer élet itt

És higgyük, hogy nem sírtál tán hiába,

Hogy valahára megvirrad megint!