ADY

Hangosan sírva sírból visszahívni

a nagy költőt nincs joga senkinek!

Ne sajnáljátok őt, hogy élte megszűnt,

hogy nyoszolyája nyirkos és hideg!

Az élet csak magányra készülődés

s a halál nem más, csak a szent magány!

Borzas feje a fellegekbe nőtt,

e rongy kor meg nem érdemelte őt!

Most elvállalja őt a magyar nemzet,

de nem vállalta addíg, amig élt.

Amíg a szája magyar átkot mondott,

magyarul sírt és magyarul remélt.

Most száz darabra szétszakítanátok,

de sok volt nektek ő, mint egy-egész...

Ne légyen zaj a nagy halott előtt:

e rongy kor meg nem érdemelte őt!

Ma nincsenek már élők és halottak:

csak bűnhődés van és sok szörnyü bűn!

Az erdőkön a sok fa mind kivágva,

az árnyék mind kisebb lesz s tovatűn.

Egy költőd is volt, véres Magyarország,

meg nem becsülted: halálra busult.

A föld csak föld, de szent az égi jog:

meghalt a költő, tehát élni fog!