Adyra gondolok [2]

Adyval vitézkedtem egykor én még

És virrasztottam Adyval sokat,

Fiatalságunk csókos, boros éjén

És most idézi őt az alkonyat:

Ó hova lett a régi, furcsa mámor

És mire ment a régi viadal?

Egy hant mered rám: itt pihen a bátor

Isten vitéze és sír az avar.

Igaz, a dal szól és száll egy világnak,

Megérti lassan kelet és nyugat,

Megdöngeti az új botondi bánat

És betöri az aranykapukat.

De jaj, hová tűnt ama büszke Holnap

És merre van a végső diadal

S akit imádtunk átkozódva, ó jaj,

Mivé lett fajtánk, a szegény magyar?