Áfrika, Áfrika

Sűrű, ragadós, fekete sötétség ez,

mint egy melegfürdő, amibe szeszeket töltöttek

megüllepszik, elárad, fojtogat

Áfrika, Áfrika

ilyenkor nőnek a varázsfüvek,

a csillag ég, villog, nem világít,

gyere kedvesem, félek a forró

óriás árnyak alatt.

Négerek ülnek a folyóparton,

boszorkányok susogásától nehéz az éjszaka,

nem hallod a dobokat, a dobokat?

Áfrika, Áfrika

különös állatok sírnak a ketrecekben,

a folyó csillog, mint egy meleg mocsár,

a fű mászik, a kígyók merednek

valami bálvány előtt.

Ó, kedvesem, csak titkos kígyók, titkos kígyók

ne csuszkálnának itt minden bokorban,

a bálványok torzak és naivok és nevetségesek

Áfrika, Áfrika

de nem tudunk már nevetni rajtuk,

ketten vagyunk majdnem egyedül,

mindenfelől késeket fennek

ebben a rémes és gyerekes világban.