Ágyban

Oh, drága bútor, kedves ágy!

Csend és magány tanyája.

Ha életkedvem cserbehágy,

Vezess a tünt világba;

Boruljon ott szivemre lágy

Emlékezés homálya.

Páros gyönyör feléd siet,

Ha vágyat szít az alkony,

És suttogó kéjben liheg

Sziven szív, ajk az ajkon.

Legédesb óra a tied...

De én nem ezt ohajtom.

Alvóknak ágya, tégedet

Dicsérlek én, a fáradt.

Testem korán megvénhedett,

Szivem, velőm kiszáradt,

S a fásult, béna képzelet

Nem ád se szint, se szárnyat.

A lét javát, a tünt korét

Benned még föltalálom;

S mi szétesett, mint búborék:

Szerelem, ifjuságom,

Dalos mező, sugáros ég,

Párnádon újra - álom.

Borítsd nyugalmad’, édes ágy,

Gondokra, nyavalyákra;

Ha életkedvem cserbehágy,

Vezess a tünt világba;

Boruljon ott szivemre lágy

Emlékezés homálya.