Ágyban, párnák közt halni meg

Egy aggodalma volt Petőfinek:

Ágyban, párnák közt halni meg,

S mit úgy ohajtott, teljesítve lőn,

Mint hős, elhullt a harczmezőn.

Járnak pár százan sápadt képpel itt.

Közelgő sorsát érzi mindegyik.

De nem okoz félelmet senkinek:

Ágyban, párnák közt halni meg.

Mit bánja ő, ha részenkint hal is meg,

Érezze elhalását minden iznek.

Fogyjon ki lassan, mint a mécs világa,

Egyet kiván csak: későn, jó sokára.