AH, VASÁRNAP!

Ülj mellém a villamosba,

Fel van szítva melege,

Minthogy nyüzsög benne most a

Kirándulók elegye;

Gyere velem a berekbe,

Ott az élv most nem kicsi,

Belelépsz az emberekbe,

Mint Lukácsba a Zichy.

Vár ott buja, szép tenyészet,

Bodza, bürök és kapor

És kocsiktól hevenyészett

Debreceni, drága por.

S van a cukrászdába mostan

Fagylalt is, két szép szelet,

És a spriccer a Dobosban

Langyosabb, mint képzeled.

És a vurstli! oly szép, mint a

Tündérkert és a mese,

Ing a lenge hajóhinta,

S ring a káplár kedvese,

S káplár úr virzsiniája

Kedves füstöt ver beléd,

Úgyhogy átkot szórsz a tájra,

Hol dohányt mér Verpelét.

S úszhatsz itt ezer gyönyörbe,

Ha a zenét szereted,

Mert füled, e drága görbe,

Hallhat szép hangszereket.

Bőgő búg és verkli károg,

S hacacáré andalog,

És dalolnak a polgárok

S más ily kedves vandalok.

S hogyha éppen elpihennél

Mondjuk egy kedves padon,

Kérlek, mi sem könnyebb ennél,

Ím az éceszt megadom:

Minthogy minden padon ülnek,

Legyen párnád a karod,

És feküdj a fűbe, s hülj meg,

És halj meg, ha akarod.

Szóval, menj, kérlek, a zöldbe,

Erre kér ma halk dalom

A Nagyerdőt üdvözöld te,

Itt a legjobb alkalom.

Menjetek ki sok-sok százan,

Kedveseim, magyarok,

Mily jó lesz! a kávéházban

Végre magam maradok!