AJÁNDÉKOK SZEMERE PÁLNAK

Amin rég vajudál, nagy kín közt végre kinyögted,

Szíved alatt hordott szófia gyermekedet;

Béna, vak, és koldús minden tagjára szegényke;

De te örülsz, neked ő szép, deli, mert a tiéd.

Zűr vala gondolatod, de leírtad s mely csoda! most már

Benne külön látunk: szárazat és vizeket.

Megfoganál, dagadott a bérc s már szinte nevettünk,

Cirmos egér, rajtad, s árva te! - benn rekedél.

Muzárion magtár, nyelvünk magtára, de benne

Búza, vadóc, konkoly, gyér sürü rosta alatt!

Értetlen kasznár! minek a gazt hordani tárba?

Tisztát gyüjts csak, amazt szórd ki, szemétre való.

Most ez elég, vedd jó néven, ha megostorozálak;

Elkoptam, de nyelem megmarad, óva örülj.

Élnél vagy halnál, jó volna; de közbe szorultál,

S most tested teng még: lelked örökre kihalt.