AJÁNLÁS EGY ANTOLÓGIA ELÉ

Arany, salak van itt elegy,

Csak keverék, nem ősi vegy.

Mély fájdalom, apró panasz,

Ez bosszant, megtisztít amaz.

Nagy gondolat s utána egy,

Mely alig ötletszámba megy.

Vásári síp, ezüst harang,

Nyárrózsa közt útszél-katang.

Mindenik mást s máskép beszél:

Szélhárfa, hangja csak veszély,

Fuvolla, únt idill csöve,

Álom, mit léhaság szöve;

Itt eszmék áriája zsong,

S utána berreg egy doromb.

Petőfi villamos dala,

Arany kesergő bánata,

Merengő álom, bús rege,

Próféták gyújtó éneke,

Merész és szárnyszegett dalok,

Az ujjong, ez meg andalog.

A társaságot bár vegyes,

Fogadni mégis légy kegyes!

Köztük pirul sötét nevem,

Tán nem örökre névtelen,

Szemedben már most is dicső,

Én kedvesem, királyi nő!