AJÁNLÁS

Ajánlom néked őt, a hányatottat,

ki mindig zord, sötét ruhákba jár.

Kit nem világít meg a lámpaernyő,

és nem röpít a féderes batár.

Ki gyorsan ég a dermesztő hidegben,

mint ritkafényű, titkos, drága szén.

Ki melléje ül, megreszket a szíve

s szent harmónia ömlik el kezén.

Leány: ajánlom néked őt, a ritka

száz évben egyszer fénylő csillagot!

Magányosság az életének titka

s szűz-virágokból sajtolt illatok.

A kurta pályán elsikló, uszályos

hűs fényessége már sokat ölelt...

A te zenédet hallotta egy este

és megsuhogva feléd útra kelt.

Ajánlom néked őt, az átkozottat,

akit magamban hordok zordonan!

Nehéz teher, meggörnyedek alatta:

szívemből él s a lábamon rohan.

Feléd tekintget szemem ablakából

és szívemből kiránt minden erőt...

Én csak az árnyék vagyok útja szélén...

De ő a fény... Ajánlom néked őt...