Akadály voltam

By Jenő Dsida

Tegnap még megtorpant

rajtam a szél,

amint az élen álltam.

Akadály voltam:

rám csodálkozott és kikerült.

Ma már meztelenül állok,

áttetszőn, mint a felhő,

könnyedén, mint a szikkadt szivacs.

Minden apró szellő-nyilacska

pórusaimba furakodik

s alig lassult futással

iramlik keresztül rajtam.

Holnap üres lesz a hegyél:

láthatatlanná válik,

kinek igazsága láthatatlan.

Akadálytalan pusztában,

fertőzetlen űrben

futhat a szél,

süvölthet a vihar szabadon

Isten felől, Isten felé.