Akarat

Az újszegedi erdőben, avarban

A fűbe fekszem s nézem az eget.

Ilyen kék nem volt soha még s alattam

Oly bíborak se a falevelek!

Harkály kopácsol és rigó rikkant még

És a nap hervad, hervad nyugaton,

Ha most szelíden én ez őszbe halnék,

Fejedelmi volna ravatalom!

De jaj, még élek és még élni vágyom,

Botor, bolond vággyal, mely élni fél,

A falevél, mely finom ívbe rám hull,

Megnéz utolszor és jaj, elitél!