Akármit teszek is

A víz partján is átborult

az este. Egy ferde fatörzs

áthajolt a vizen s beleszaladt a

sötétbe. A túlsó partig sem láttam.

Bizony mondom, olyan idegen

voltam abban a percben itt,

mint soha még: félelmes dolgok

közepébe idegen földről szakadt.

S éreztem, tudtam, hogy tőlem

semmi sem függ: sem élet, sem szó,

sem halál, sem vers. Volt valami

erőm, de elveszett régen,

volt valaha kardom, de

eltörött, volt lámpám, de

kialudt, s ha lázadó lennék:

a Mindenség kacagna rajtam.

Akármit, akármit teszek is:

az este eljön. A szív lassúdik,

a víz lefelé folyik. S akit

ma szeretek, holnap elfelejtem...