Akkor leszek művész

Tíz évig fogom írni azt a verset,

melyet a múltkor megálmodtam.

Gyöngybetűkkel lesz írva –

tiszta metszésben, aranyos tintával,

selymes-fogású, rózsaszín papírra.

Benne lesz minden, ami az enyém,

szomorú arcom,

reszkető lelkem:

mélyen, komolyan benne leszek én!

S egy hegynek tetején

kimegyek akkor majd az erdőszélre

és megállok a szédítő párkányon

és nagy munkámat eldobom a szélbe.

Libben, kavarog, kisebbedik, tűn, vész

a vérvörösen szétfolyó alkonyatban

mint szikra, mint fölpattant tűzvész

s távolba nézve

Volt-Nincs Országba

elrepül messze...

Letérdelek... – – –

Mások hihetnek őrültnek, ha tetszik

de én tudom, hogy akkor leszek művész...