ALACSONY KIS HÁZ...

Alacsony kis ház az én lakásom;

A tiéd magas, nagy palota.

Jaj nekem, jaj énnekem, leányka,

Nem emelkedhetem én oda...

De miért ne egyesülhetnénk mi?

Énhozzám le mért ne hajlanál?

Le a völgybe tér a hegy patakja,

S az égről a nap a földre száll.

Igy, mint a nap földre száll az égről,

És a völgybe hegyről a patak:

Palotádból, lelkem szép galambja,

Szállj le hozzám, hogy birhassalak!

Én hiszem, hogy boldogabb lennél te

Itt lenn nálam, mintsem odafenn.

A magasban hűvös levegő van,

A tavasz legszebb a völgyeken.

Szép tavasz vár, ha lejősz, leányka,

Szerelemnek ékes tavasza;

Nem mulandó e tavasz viránya,

Mint az, melyet a május hoza.

A mezőkre jő az ősz és hervaszt,

Ahol látja a virágokat.

Titkos, rejtett kert szivem szerelme,

A hervasztó ősz rá nem akad.

Kell-é e kert, lyányka, és lejősz-e

Hajlékomba?... szűk s kicsinke bár:

Oh azért megférünk benne ketten,

Mint fészkében a páros madár.

Jőj le, lyányka, nem törődöm azzal,

Ha otthagyod minden ékszered...

Mért is volna rajtad ékszer? úgyis

Elhomályosítja azt szived.