ÁLCÁS, VÉN VALÓMMAL

Vén, lógó fejemnek

Fiatal az arca:

Mintha a gyermekség,

Eljátszott gyermekség

Játszadozna rajta.

Ingó lábaimmal

Bátorakat lépek,

Minthogyha cél felé,

Nagyszerű cél felé

Hajtana az élet.

Barna üstökömnek

Se híja, se hója,

Mintha tán ez volna

És igazi volna:

Lelkem takarója.

Nagy szemeim olykor

Asszonyoknak intnek,

Minthogyha az öröm,

Az eleven öröm

Pártfogolna minket.

Álcás, vén valómmal

Titkon nyögve, fájva,

Ifju színnel megyek,

Csúfolódva megyek

Az öreg halálba.