Áldás a fenyőkre

Mikor a tavasszal ibolyák fakadtak,

Ti maradtatok csak búsnak, hallgatagnak,

Madár szólt, virág nyílt mindenféle ágon,

Ti állottatok csak árván a világon.

De lám, itt a tél is! Madár, virág, hol van?

Ti maradtatok csak örök virulóan.

Áldjon meg az Isten, ti jó fák, hű lelkek,

Néma hirdetői örök Szerelemnek.