Áldás, átok

Mosolyg az ég! mosolya éltető,

Imádja azt az ébredő világ!

Feléje nyujtja lenge könnyeit,

Tavasz fuvalmban, mindenik virág.

Imám is égbe száll; ha az mosolyg

Bus életemnek kínos útjain!

S az ég mosolya bánatomra száll,

Dicső szemének kék sugárain!

Üvölt az ég, lesujtva átkait,

Borúba fúl a néma láthatár,

S a tar mezők lesorvadott körén:

Körülrepűl a sárguló halál!

S borzalmiban zajos imát kiván,

A föld üvöltve zúgja azt felé,

S imát rebeg szivemnek érzete,

Szemének, az ha üdvöm elvevé.