ÁLDOTT, FALUSI KÖD

Beteg vagyok, egy kis faluból

Leskődöm vissza a világba

Hidegrázós emlékezéssel:

Hátha üldöznek, hátha, hátha.

Félek a sugaras napokon,

Minden kicsi látástól félek

S ha ablakomból messzelátok,

Reszket és nyög bennem a lélek.

Minden aggaszt, minden fáj nekem,

Ami a multam visszahozza:

Derült horizon, üzenet, fény,

Sejtett sóhajtás, hírlap, posta.

Mindentől félek nyugtalanul,

Már nincs se alvásom, se álmom.

Én istenem, hogyan is függök

Ezen a zord élet-párkányon?

De néha reggel késik a fény

S ülök büszkén, dölyfös örömben:

Köd a falun és én érzem jól,

Hogy biztos vagyok e szent ködben.