Áldozó kis lány

Hajában kis piros virág,

Arczán a liljom éke;

Templomba igy küldték Idát

Szép ünneplő fehérbe’

Középen karcsu derekát

Kék szallag fogja által;

Igy áll, verőfényt hintve rád

Aranyos mosolyával.

S megy, hogy legelső vétkeit

Az isten megbocsássa.

Oh, verje mellét mindenik,

Mert ő is veri máma.

Az orgonának ünnepi

Siráma zúgva halkan

Szent áhitattal ihleti,

Mint túlvilági dallam.

S amint a főoltár előtt

Imát rebegve térdel,

Angyalka száll hozzá le és

Behinti égi fénynyel.