Algebra-példa

Fekete tábla és magány.

Mikor lelek a végső célra?

Állok a nagy tábla előtt:

nehéz példa, algebra-példa.

Számokat írok, sokat, sűrjen

s állok ezer misztikum mellett.

Az is lehet, hogy egyszerűbb,

csak egy másodfokú egyenlet.

De zavarosak már a számok,

az élet-vizsga nehéz börtön –

Mámoros fejjel újra kezdem

és ha megvan, megint letörlöm.

Szememben néha kigyullad

valami fáradt idegen fény:

A végeredmény mindig semmi

és ha van néha: rossz eredmény.

Néha már sírni is muszáj

s kiáltani: elég a harcból!

És kezem néha számok helyett

szemeket és arcokat rajzol.

De mind csak X, az ismeretlen,

mely irgalmatlan nagyra nőtt!

– ...A kis nebuló nemsokára

elalszik a tábla előtt...