Aliscum éjhajú lánya

»Fennhangon dobban a szívem,

mellem repes, úgy örül,

csiklandó vágyak méhrajai

zsibongnak övem körül.

Hasadt tunikámba botlom -

nem is tudom, ma mi lelt:

tegnap, - tudjátok-e? - tegnap

a római prétor ölelt!

Megölelt a római prétor,

adott egy karperecet:

,Aliscum éjhaju lánya’ -

ábrándosan így nevezett.

,Aliscum éjhaju lánya,

bársonyszemű, olajarcú,

hymettusi méz ily édes,

lybánoni törzs ily karcsú.’

,Ilyent csak a Nílus látott,

soha még a Tiberis.’ -

Igy mondta. Világot járt ő

s tud írni verseket is.

És római ő, Rómába

tér majd haza gazdagon.

Tudom el is visz magával,

ha picit cirógatom.

Rómában a Tiberisnél

van ám keletje a lánynak;

lakomákban, asztalok alján

táncolnak s csókokat hánynak.

Sok szőke, barna leányok,

és héber, rőthaju szintén,

s cigány s kökényszemü germán; -

de oly büvös egy se, mint én.

Olyan büvös - és oly hűvös,

tüzes - s szüzes; oly ügyes:

Rómában csupa király van,

mégsem leszek én kegyes.

Rómában csupa király van,

aki hálót vet ki, fog.

Rómában egy csak a császár

és én - császárt akarok.

Milyen lehet az a császár?

Aranyhal! övé a világ!

Hitegessem, csalogassam:

nem ingyen kél a virág.

Hitegessem, csalogassam.

tán nőül vesz kereken,

s menyasszonyi ajándékul

a világot adja nekem!«