Alkony [1]

Lassú, tisztafehér barmok nyomában

békén füstöl a por. Pásztorleányka

– szégyenét rebegőn – a kútra hajlik.

Hűs márványkapukon bozontos indák

kúsznak hallgatagon, sűrjen, sötéten

s porladó madarak hullnak belőlük.

Foszlányokban, ijedten csüng a nyirkos

ég. – A halk remetén éjbarna köntös.

Dúdorász eszelősen és kihamvadt

gazbafult utakon bolyong, barangol.

Ősbozótu helyet kutat magának

elvérezni szelíd, kinyílt sebekkel.