Alkonyati órák

Alkonyati órák, ti vagytok enyémek,

Mikor rózsafényben fölragyog a lélek

S múltak tavaszából egy dal erre téved.

Ti vagytok enyémek, alkonyati órák,

Mikor enyhe bánat bársonya hajol ránk

S pompázva kinyílnak a nagy álomrózsák.

Így szeretnék egyszer e tájról elmenni,

Színből, fényből oda, ahol szürkül a semmi,

Madárként az ágon, dallal elpihenni!

Ó, de addig várnak sötét őszi éjek,

Lehervasztott vágyak, lekaszált remények,

Míg örök borúval tart e kurta élet!