ALKONYATKOR. [1]

Tünődve állok én

Az est sugárinál,

Midőn a nap sötét

Hegyek mögé leszáll;

Kérdem: ha életünk

Fáklyája majd elég,

Ujabb dicső korány

Reá derűl-e még?

És a vak éj után

Ragyogva kél napunk;

Jelenti: álmaink

Után - feltámadunk.