Alku

Valld meg, kérlek, kedves lélek!

Még szeretsz-é?

Engem másért, míg csak élek,

[Meg nem vetsz-é?]

Én szeretlek tégedet,

Tisztelem jó szívedet:

Megvethetsz-é?

Megvethetsz-é?

Hidd el, kérlek, kedves lélek!

Én szeretlek,

Téged másért, míg csak élek,

Meg nem vetlek.

Százszor már nem mondtam-é?

Mégis kételkedhetsz-é?

Be nevetlek.

Be nevetlek.

Sokszor ám a lyánka szíve

Állhatatlan.

És ahoz, ki legjobb híve,

Irgalmatlan.

Én is attól tartok ám;

Mert ez a kis ethikám

Csalhatatlan.

Csalhatatlan.

Én is hát szíved formáját

Úgy tekintsem,

Hogy más ifjaknak hibáját

Rád is hintsem?

Nem, nem: bár más mit tegyen,

A mi szívünk hű legyen;

Úgye kincsem?

Úgye kincsem?

Én örökre lészek híved,

Kedves lélek!

Én is, kedves! mással szívet

Nem cserélek.

Én szeretlek, édesem!

Én is téged, kedvesem!

Míg csak élek.

Míg csak élek.