Almafa

Forduljon el, aki szégyeli magát,

Most elmondom az almafa dalát.

Ő tehet róla, mágus Aladin

Hogy együtt voltunk s nevettünk valamin.

Egyszer csak intett, bókolt hevenyén -

Láng csapott fel a szoba közepén.

Bókolt, intett és visszahullt a láng

Gyökeret vert a deszkapalánk.

A szőnyeg, a szőnyeg, pezsgett, mint a hab

Almafa állt a lámpa alatt.

Ember kérdez, almafa felel -

De ezt már inkább szóval mondom el.

Almafa, rázd meg fürteidet,

Kint süt a nap, horpad az ablak

Odakint összesúgnak a fák -

Almafa, almafa, almavirág.

Almafa, rázd meg fürteidet!

Almavirág, ki látott havazni tavasszal?

Hajamra hullott lepkeszirmod

Hajamra hullt, kezemre szállt, -

Mi van mögötted, almavirág?

Almafa, rázd meg fürteidet!

Almavirág, ki látott havazni tavasszal?

Almabogyó, de fehér, de habos a húsod

Síma héjja tenyerembe símult -

Almabimbó, bimbó, almagerezd

Elgurul, fogd meg, ne ereszd!

Almafa rázd meg fürteidet!

Almavirág, ki látott havazni tavasszal?

Almabogyó, de fehér, de habos a húsod.

Mondtam almafának, nincs egyebed?

Csodálkozva nézett rám, nevetett.

Almafa, almavirág, almabogyó

Mit adhat almafa mást, te bohó?

Almafa nem, de te csodafa is vagy, az ám!

Terem rajtad, ami semmi almafán.

Aladin mondta és ő mindent megokol

Hogy gránátalmát rejtegetsz valahol.

Almafa, mért rázza lombod a dac?

Megharagszom, ha valamit letagadsz!

Megharagszom, megrázom, széttárom a lombod,

Eltöröm ágaid, ha meg nem mondod.

Ember haragszik, almafa hallgat

Aki még álmos, forduljon a falnak.

Almafa, szertezilálták lombjaidat

Almavirág, szellő szétfújta a szirmod

Gránátalma, belédharapott valami

Langyos habocska buggyant az ágra.

Almafa, rázd meg fürteidet,

Almavirág, ki látott havazni tavasszal?

Almabogyó, de fehér, de habos a húsod!

Gránátalma, belédharapott valami.

Addigra este, lusta este volt

Ezüstfelhők közt hegedült a hold.

Ő tehet róla, mágus Aladin,

Hogy együtt voltunk s nevettünk valamin.