ALMANACH 1878-RA

Itt van tehát: megjött az Új év,

Mint biztató előlegem;

Háromszázhatvanöt nap-éjre

Halvány reményszínt hoz nekem;

Bár majd, ha eljön a valódi,

Nem lesz, mint most, ruhája zöld;

Inkább hiszem, hogy a küszöbnél

Fejér, halotti leplet ölt.

Légy üdvöz, Év, e zöld burokban!

Elfogadom a jóslatot,

És köszönöm, hogy a jövőre

Kilátásom’ tovább nyitod:

Hisz’ egy időtül fogva nálam

Látás, kilátás oly rövid!...

Ha meg nem érném: gondolatban

Hadd élvezem át örömid.

Mindjárt az első nap rohammal

Köszönt boldog-boldogtalan;

Oly ünnep ez (no! nem panaszlom),

Midőn szív s tárca nyitva van;

S egy „szellemdús” játék (amelynek

Nem kellett nagy heuréka)

A pénz-pazarláshoz időd’ is

Ellopja: a „b. u. é. k.”

Aztán jön a farsang, - az árvíz

Mátyás körül, mely „tört jeget”;

Szegény kiöntött ürge-népség

Verdesi jajjal az eget;

Mi táncolunk a szenvedőkért,

Bőven fogunk pazarlani:

S ha nem csordúl - százezreinkből

Csöppen nekik is valami.

Aztán jön, amely „gólyafőt mos”

A híres márciusi hó,

Ha „Gergely megrázza szakállát” -

No meg böjt, exekúció.

E hó egy napját űltem én is

Már két közép embernyomig:

„Simplicius” napján születtem:

„Simplex” maradtam holtomig.

Ápril minden nedvet kiszáraszt,

Májusba’ jőnek a fagyok; -

S ha sáska, féreg, rozsda nem járt,

S a június szépen ragyog

S a július „meg nem szorítja”:

Még a vetés bőven terem;

Örvend az úr, - hát még az asszony!

Lesz csipke több is, meg selyem.

Míg a paraszt izzad, mi gazdák

Fürdőre járunk, hűsleni,

A repce-, gyapju- s más előleg

A csorbát szépen kifeni;

Nem, mint apáink sűltek, - itthon

Töltvén egész mélő nyarat,

S nézték a vén béres hogyan vet

S a tót napszámos hogy’ arat.

Szeptember - ah! szüret már nem lesz:

Vagy: lesz szüret, ha bor nem is:

Történeti jogát megőrzi

Híven az iszom-eszem is;

Különbség az, hogy míg apáink

Egy canga birkán „laktanak”:

Nekünk cukor kell, sütve, főzve,

Pezsgő bor, osztrigák, halak.

Így, ber, megint ber fogytig-untig

S „brrr!” míg az esztendő lefut;

Miközben egy nap a halottak

Fényűzésére is kijut,

Midőn gyertyával, zöld levéllel

S virággal megvendégelik,

S kitesz halottjáért az élő,

Mutatva dúsan, hogy: „telik!”

Majd a karácsony hozza végűl

Az apró szívek örömét;

De a „bubus” már nagy szakértő,

Bírálva hordja meg szemét,

S ha nem drágát hozott az angyal

Ajak lepittyed és befagy;

Biz’, édes Jézuskám, te is már

A luxus terjesztője vagy!