ÁLMODÁS

... S a napok szállnak, mint az álmodás

s a szavak sírnak és a szívek vernek,

mint reccsenése sudár tölgynek, csernek.

A napok szállnak, mint az álmodás...

Az idő nyúlik és az idő vész

s az eddig alvó, ránkleselgő árnyak

halottainkból föltámadva, járnak

és zöngve búgnak, mint a kelevéz.

És összefogva, kergetőzve jönnek,

mint hírnökei a halotti csöndnek

és csont az arcuk s a szemeik zöldek.

Így őrlödnek le a napok halomba;

a szavak sírnak s nevetnek naponta,

mint gyerekajkon napkeleti monda...