Álmodtam én is

Álmodtam én is fényes Ázsiáról,

hol harcra fú a vágtató magyar,

aranymezőkön jártam messze, távol,

hol hőssebet piros virág takar.

Álmodtam én is... lelkem andalogva

sok ezredévbe visszaérezett

s most megjelentek kósza, bús dalomba

szent véreim, ti drágák, édesek.

Ím újra visszatér a régi ihlet,

eltűn előlem, ami gyenge, színlett,

s zokogva zengem, hogy magyar vagyok.

És újra látlak daliás nagyok

s könnyes szemem előtt harsogva, búgva

vonul el a múlt győzedelme, búja.