ÁLMOK SZŐNYEGÉN

Az álmaimból és reményeimből

szines, süppedő szőnyeget fonok.

És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,

a munka édes, sürgető, konok.

Beléfonom a jelen bús magányát

ciprus-színével is kegyetlenül.

Amely fölött az őszi alkonyatban

lágy tétován fehér galamb repül.

Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,

nagyboldogan terítem majd eléd:

menj végig rajta s érezd meg a lelkem

különös, vágyó, rezgő ütemét...