ÁLMOMBAN AFRIKÁBAN JÁRTAM...

Álmomban Afrikában jártam,

szikrázó, dús mezőkön...

A fák törzséből kaucsuk ömlött

és tej zuhogott, csak szomjas szájra várt...

És mentem meztelenül... a tikkasztó nap

ruhát vetett rám sűrű hősugárból...

És a vadállat szőre közt a villany

szikrája fénylett álmatag szemembe...

S itt minden: állat, növény, kő meg én,

mind tudtuk, hogy mit hol kell megkeresni...

Ím, itt a víz hűs kortya... itt a banán,

itt meg a mézga, mindre rátalálhatsz.

S a forró csendben, a hő némaságban

mindennek hős, rikoltó szája volt.

Szivükkel és szagukkal kiabáltak

a dolgok ott, a mély kék ég alatt...

Színek s szagok, mint élő transzparensek

feszültek ott az éternek falán...

Almomban Afrikában jártam,

s még vissza sem jöttem onnan talán...