Álom a szőkékről

Reám hajolt a szőke Szomorúság,

és rámvetette rózsakoszorúját,

bús szőke asszonyok néztek szemembe,

és biztatgattak csendesen merengve:

„Véres játéka voltál a gonosznak,

mindíg fekete ördögök kinoztak,

éjfélhajú, éjfélszemű leányok,

de eljövünk mi, s elcsitul az átok.

Egy szőke ősszel, szőke naplementnél

elaltatunk, bár minket nem szerettél,

halvány fejünk hülő melledre görnyed,

aranyhajunk letörli néma könnyed,

s fehér rózsákkal, hószín szemfedéllel

borítunk be, ha jő a barna éjjel,

de nem tud akkor rólad senki, senki...

Bús szőke nők fognak majd eltemetni!”