ÁLOM EGY MÉHESRŐL

Páris helyett: falu csöndje,

Csöndes Ér, szagos virágok,

Zöngő méhek s hárs alatt

Hahotázó gyermekek,

Okuláré és karos-szék.

Méhes mellett hűvös álmok

S kik szakadtak ágyékomból,

Unokák és gyermekek,

Bolondok és pajkosak,

Babrálgatnák ősz szakálam.

Alkonyatkor ósdi könyvet

Ejtenék ki vén kezemből.

Fölöttem az Ég ragyog:

»Hess, aludni gyermekek,

Csillagot néz nagyapátok.«

Méhes alól a világot

Összevissza jól befutnám,

Mosolyogva, boldogan,

Ülve-szállva, gőgösen

Talán Párisban is járnék.

Holdas képpel, ezer boggal,

Száz titokkal, ígérettel

Jön az Élet s csalogat,

Kupát fogok s nevetek:

»Nem kellesz, sápadt boszorkány.«

Méhes mellől szent, nagy éjben

Békés lelkemből szállnának

Bátor, tiszta, szűz, erős,

Földszagú gondolatok

S küldném őket a világba.