ÁLOM ÉS VALÓ

Álmaim, a csalfák, éjfélkor adták meg ölemnek

A kedvest, s forró csókjait itta tüzem.

Még boldogságom soha ekkép nem vala teljes:

A szív kéjeiben lelkem örömre hajolt.

Serkentem; tündér javaim kisuhantak eszemből,

S most a csók helyein gyenge könyűke remeg.